A szopás természetes igénye  

Sok kisbaba már születése után néhány pillanattal keresi a mellet és elkezd szopni. Nem csoda, hiszen a magzat már az anyaméhben is erre gyakorolt. A szopás fontosságát koraszülött csecsemőkkel végzett vizsgálatok is bizonyítják. Reinhold Kerbl professzor, MAM-szakértő, a Hochsteiermark (Ausztria) Regionális Kórház gyermekgyógyászati osztályának vezetője elmagyarázza, mit is jelent a szopás veleszületett igénye.

Miért szopnak a kisbabák már magzat korukban is? 

Körülbelül a 14. terhességi héttől egy kis szerencsével az ultrahangvizsgálaton megfigyelhető, hogy a magzat szopja az ujját. Ezt nemcsak az ellazulás miatt teszi, hanem egyben felkészül a szülés utáni táplálkozásra is.

Vizsgálatok kimutatták, hogy azok a koraszülött csecsemők, akiket szondán keresztül táplálnak, viszont szüleik arra ösztönzik őket, hogy egyedül szopják az ujjukat vagy a cumit, előbb tudnak szájon át táplálkozni és hamarabb hagyhatják el a kórházat.

A szopás igénye az első életévben

A szopásnak több típusát különböztetjük meg: „Beszélhetünk egyrészt táplálkozási célú szopásról, másrészt pedig „nem táplálási igényű” vagy táplálkozástól független szopásról” – magyarázza Reinhold Kerbl professzor. A babák erős veleszületett szopási igénnyel születnek. Ez biztosítja, hogy reflexszerűen szopni kezdenek, ha a szájukhoz ér édesanyjuk melle, az ujjaik vagy a nyugtató cumi. A szopás továbbá a csecsemők elsődleges nyugtató mechanizmusa is. A gyermekgyógyász szakorvos szerint a nyugtató cumik használata nemcsak egy lehetőség ennek az erős igénynek a kielégítésére, de kifejezetten hasznos is.

A nyugtató cuminak számos előnye van: megnyugtatja például a babát – különösen a nehezebb időszakokban. Tanulmányok azt mutatják, hogy a nyugtató cumi használata minden gond nélkül megfér a szoptatás mellett. Nincs hatással a szoptatás időtartamára. Mivel a nyugtató cumi hozzájárul a hirtelen csecsemőhalál szindróma kockázatának csökkentéséhez, a tanulmányok szerzői javasolják a cumi használatát csecsemőknek. 

A nyugtató cumit sok kórházban fájdalomcsillapításra is használják, mivel a nem táplálási igényű szopás bizonyítottan nyugtató hatású. Tudományos vizsgálatok kimutatták, hogy enyhíthetik a kellemetlen érzéseket és bizonyos eljárások során érzett fájdalmat.2 Ezt a hatást újszülött babák esetében is bizonyították.

Egy átlagos napon a nyugtató cumi segíthet megnyugtatni a nyugtalan vagy fájdalommal küzdő csecsemőt – például, ha kólikás hasfájástól szenved. Vannak azonban olyan csecsemők is, akik nem fogadják el a cumit. Semmiképpen sem szabad erőltetni. Professzor Reinhold a következőt javasolja: „Ha a cumi kiesik a baba szájából alvás közben, akkor ne tegyük vissza a szájába.”

"Az első életévben a szopási igény hangsúlyos – a mell és az anatómiailag megfelelő nyugtató cumik alkalmasak az igény kielégítésére.” 

(Reinhold Kerbl professzor)

A szopási igény a második életévben

Kétéves korban a szopási igény lassan csökkenni kezd. A babát egyre jobban érdekli a szilárd táplálék, amit már a fogaival jól meg is tud rágni. Figyeljünk oda, hogy a gyermek a beszédfejlődés miatt lehetőleg egyre ritkábban használja a cumit. Míg a szoptatás addig folytatható, amíg az kényelmes az anyának és a gyermeknek, a cumiról való leszokást ekkor már érdemes elkezdeni. A cumizást a harmadik születésnapig be kell fejezni a fogak és az állkapocs egészséges fejlődése érdekében.

A WHO 6 hónapos korig kizárólagos szoptatást javasol a szilárd ételek bevezetése előtt, és kiegészítő szoptatást 2 éves korig és azon túl. Különböző kultúrák megfigyelése alapján az antropológusok azt feltételezik, hogy a gyermekek 3-4 éves korukban maguktól leszoknak. A „hosszú szoptatás” kifejezés inkább tűnik kulturálisan meghatározott fogalomnak, amelynek nincs biológiai jelentősége.