„Annak ellenére, hogy mindig is anya akartam lenni, azt mondanám, hogy az anyasághoz vezető út leginkább rögös volt.
Az orvosok mindig azt mondták, hogy nehezebb lehet számomra teherbe esni, ezért úgy döntöttem, hogy megelőzöm az esetleges meddőségemet, és elkezdtem New York vezető termékenységi akupunktőréhez járni – ahhoz, akihez mindenki jár a sikertelen IVF-ek után. Kiderült, hogy az orvosok súlyosan tévedtek, és pillanatok alatt terhes lettem.
Nem igazán voltam rá felkészülve. Akkoriban a férjemnek új munkája volt, és New Hampshire-ben élt, hétvégente oda-vissza ingázott. Úgy döntöttem, hogy az új családunknak együtt kell lennie, ezért a szülési szabadságom alatt otthagytam a munkámat, és a 6 hetes fiunkkal leköltöztem a gyönyörű macskaköves Tribeca utcánkból egy földútra egy New Hampshire-i erdőben.
Meggyőztem magam, hogy végeztem a várossal, és mostantól valamilyen idealizált falusi életet fogunk élni az újszülött babánkkal (gondolom, kumbayát énekelve a tűz körül?). És aztán rájöttünk, hogy hajlamos vagyok a szülés utáni depresszióra (anyámnak is volt, az ő anyjának is stb.). A hormonjaim kezdtek megtréfálni, és azzal, hogy elszakadtam a 12 évnyi New York-i életemtől, kisiklottam. Csak azután, hogy abbahagytam a fiam szoptatását 13 hónapos korában, és a hormonok működése alábbhagyott, kezdtem újra visszanyerni a régi önmagam. Nem beszélve a bűntudat fekete kátrányáról, ami a gyomromban ült, amiért nem voltam az anyaságnak az a tökéletes képe, amit másokban irigyeltem.
Bostonba költöztünk, két másik babánk lett. Még több szülés utáni depresszió. Néhányan azt kérdezik, hogy miért lett több gyerekünk, ha ennyire depressziós voltam. Hogy őszinte legyek, azért, mert családot akartam, azt akartam, hogy a fiamnak legyenek testvérei, és elhitettem magammal hogy egyedül is le tudom győzni a depressziót.
Nem kívánok senkinek szülés utáni problémákat, de ezek késztettek arra, hogy alaposan megfontoljam, milyen ember is akarok lenni. Szóval, ha küzdesz, nem vagy egyedül, nem vagy rossz anya, és ha készen állsz rá, kérj segítséget azoktól, akiket szeretsz. Elég szerencsés voltam, hogy olyan emberek vettek körül, akik szerettek akkor, amikor egyáltalán nem szerettem magam, és nagyon jó orvosokat találtam.
Azt is tudom, hogy rosszul számoltam ki a személyiségbeli változást, amit az anyaság várt tőlem, és nem hiszem, hogy értettem, mi a szeretetet, mielőtt gyerekem lett. A legmélyebb és leghevesebb vágyam, hogy a gyermekeim tudják, mennyire szeretem őket, és hogy mindig mögöttük állok majd, így ezt a szeretetet magukkal vihetik a világba. Anyjukként azt gondolom, ez a legjobb ajándék, amit adhatok nekik."
